Sématerápia – alapfogalmak 1. rész
A sématerápia alapfogalmai – 1. rész:
- séma
- alapvető embei szükségletek
- korai maladapítv sémák és sématartományok
Sémák kialakulása (2. rész):
- korai élmények – érzelmi szükségletek kapcsolata
- érzelmi temperamentum
- séma módok
- megküzdési módok
Lássuk ezeket a fogalmakat részletesebben
SÉMA
A séma szó szó szerint “struktúrát”, “keretet” vagy “vázlatot” jelent. A kognitív fejlődéstörtélnetben a séma a valóságra vagy az élményre illesztett mintha, amely segít az egyénnek értelmezni az őt körülvevő világot (a történéseket, érzéseket, stb.). Ezen keresztül közvetítődik az érzékelés és a sémák segítenek irányítani a válaszreakciókat. Egy-egy séma tartalmazza a sémával összefüggő esemény legjelentősebb aspektusait. Gyakorlatilag az esemény vázlata.
A terápiás kontextusban a séma nagy általánosságban azt a tágabb értelemben vett szervező elvet jelenti, amely meghatározza az egyén élményeinek értelmezését.
Pszichoterápiás szempontból pedig fontos az az elmélet, hogy a sémák, amelyek közül számos már gyermekkorban kialakul, folyamatosan alakulnak, finomodnak és a későbbi életeseményekre is rávetülnek. A sémák kialakulását tekintve nagyon fontos, hogy amikor kialakulnak, akkor ezek segítik a személyt (vagy a gyereket), csak később, némelyik séma elveszíti adaptív (hasznos és megoldó) funkcióját. Felnőttként, olykor hatékonyabb lenne máshogyan reagálni az érzelmileg megterhelőbb helyzetekre, mint ahogyan az gyermekként hatékonynak bizonyult. Ezeket a jelenben már nem hasznos, sőt olykor a személyiségműködést gátoló sémákat nevezzük maladaptív sémáknak.
Tehát tágabb értelemben a séma lehet pozitív és negatív, adaptív vagy maladaptív is a személyiség működésére vagy az egyénre nézve. Kialakulásukat tekintve pedig vannak sémák amelyek gyermekkorban míg mások később alalkulnak ki.
ALAPVETŐ ÉRZELMI SZÜKSÉGLETEK
A sémák kialakulását tekintve az első alapgondolat, hogy az embereknek vannak alapvető érzelmi szükségleteik, amelyek kielégítettsége alapvetően meghatározza a későbbi emberi működést, a személyiség fejlődését. Ebben a keretrendszerben gondolkodva úgy véljük, hogy a sémák öt alapvető szükséglet mentén alakulnak ki:
- Biztonságos kötődés: biztonságra, stabilitásra, gondoskodásra és elfogadásra való igény
- Autonómiára, kompetencia érzésre és az én-azonosság érzésére való igény
- A jogos igények és érzelmek kifejezésének szabadságára való igény
- Spontaneitásra és játékosságra való igény
- Reális keretekhez és önkontrollhoz való igény
Ezek a szükségletek általánosak. A világ minden táján, minden emberben megvannak (egyénenként különböző mértékben). A pszichológiai egészéghez pedig elengedhetetlen, ezeknek a szükségleteknek a kielégítése. Amennyiben ez megtörténik, akkor a személyiség nyugodtan, magabiztosan tud kiteljesedni, az ilyen személyek általában kiegyensúlyozottak, bíznak magukban, a problémáikat képesek asszertíven megoldani.
Amikor egyik másik vagy akár sok szükséglet leginkább gyermekkorban nem kerül kieléígtésre valamilyen okból kifolyólag, akkor ott egy hiányállapot alakul ki, amit a személyiségműködés valahogyan orvosolni fog. A hiányosságot megpróbálja valamivel befedni/ kitölteni. Ez az út azonban általában göröngyösebb lesz, nehezebben járható. A mindennapokban ezek lesznek a problémás területek az életvitelben.
Young a személyiség kialakulásában a sémák szerepét vette alapvető fontosságúnak és a sémák mentén írta le és gondolkodott a személyiség működésének kialakulásáról, zavarairól vagy problémáiról. Szerinte a sémák egy része alapvető szerepet játszik a személyiségzavarok és az enyhébb személyiségproblémák, valamint számos pszichiátriai betegség kialakulásában. Elkülönítette azokat a sémákat, amelyek mindig megfigyelhetők a személyiségműködés zavaraival összefüggésben. Ezeket nevezte korai maladaptív sémáknak.
A KORAI MALADAPTÍV SÉMA, amely a következőt jelenti Young szerint:
- A szeméyiségműködés sok részére kiterjedő motívum vagy mintázat
- emlékekből, érzelmekből, gondolatokból és testi érzésekből áll
- “az egyénre magára és a másokkal való kapcsolatára vonatkozik”
- gyerekkorban vagy serdülőkorban alakul
- az egész élet alatt finomodik
- jelentős mértékben rossz ez a működés az egyén számára
(Young, Klosko, Weishaar: Sématerápia, 2010.)