Jelenleg online rendelek. Személyes terápiára heti rendszerességgel Luxemburgban lesz lehetőség a közeljövőben. Magyarországon pedig évente pár alkalommal tudok klienseimmel találkozni.

 

A terápiás munkám első szakasza (az első 3-5 alkalom) mindig egyfajta pszichodiagnosztika. Azaz annak a felmérése, hogy aktuális kliensemmel hogyan illeszkedünk, milyen tünetek merülnek fel nála, milyen kérdései vannak, milyen célkitűzéseket fogalmaz meg, szükséges-e más szakember (szakorvos és/vagy pszichiáter szakorvos) bevonása, stb.  Eme pár alkalom alatt én egy sokszempontos pszichoterápiás diagnosztikai rendszer mentén próbálom minél pontosabban megragadni kliensem problémáját, személyiségműködésének módját, érzelemvilágát, impulzusszabályozásának módját, kötődéseinek működését, stb.

A diagnosztikai szakasz azt a célt szolgálja, hogy a problematikát kellőképpen sokrétűen meg tudjuk ragadni közösen és pontosan lássuk mindketten, hogy milyen problémára, milyen terápiás módszerek segítségével hogyan fogjuk megkeresni a megoldást. Mindezt közösen pontosan egyeztetjük és a legtöbb esetben a konklúziót, amiben megállapodunk le is írom kliensem részére. Ez egy biztos kiindulási alapot jelent, amelyhez sokszor visszatérünk, beleillesztjük az új információkat, megválaszolt kérdéseket és akár a tanult technikákat is. Klienseim sokszor fogalmazzák meg, hogy “ezáltal a terápia nem egy elfolyó, se eleje se vége dolog, hanem ennek a kiindulási alapnak a segítségével ők is mindig pontosan tudják, hogy hol tartunk, merre haladunk éppen és miért arra haladunk.

Ezt követően a munkafázisban az alap pszichoterápiás munka során a megbeszéltek szerint haladunk. Jellemzően ez az a szakasz, amiben kibomlik a probléma valódi oka, illetve amelyben újabb és újabb asszociációk mentén átformálódnak vagy plussz értelmezést nyernek a kapcsolatok a jelenben történt események és az egyes emlékek, élettörténeti tartalmak között. Nagyon érdekes, izgalmas, olykor szomorú és boldog felismerésekkel fűszerezett szakasza ez a munkának. A legtöbb módszertani tudás, technikai ismeret (pl. relaxációs technikák) is ebben a fázisban kapnak teret. E szakasz eleje sokszor arról szól, hogy pácienseimmel egy biztos alapot teremtünk meg számukra, amelynek talaján majd a nehezebb tartalmakat is alaposabban, mélyebben meg lehet vizsgálni. Ha klienseim már magabiztosak egyfajta saját énerőben a terápiás téren belül, akkor tárunk fel egyre mélyebb és mélyebb tudattartalmakat. Ennek a szakasznak a célja nagy általánosságban az, hogy az élettörténeti események és az azokhoz kötődő érzelmi állapotok egy egységes koherens, hozzáférhető és átélhető kronológiai sorba rendeződjenek. Az érzelmek széles skálája megélhető, átérezhető legyen ott és akkor, amikor azoknak helye és ideje van. Továbbá az énkép önálló, szuverén egészként értelmezhető legyen a kapcsolatok és élethelyzetek sokaságában, sokféleségében. Egyszerűbben megfogalmazva általában a cél a hatékonyabb alkalmazkodás az élet nagyon sok területén.

Talán egyszerűnek és magától értetődőnek tűnhet mindez, holott a legtöbb szorongást pont az érzelmek elfojtása, adott helyzetekben meg nem élhetősége szokta jelenteni. Ami természetesen védi az egyént az adott élethelyzetben, de ezzel jelentős terheket is ró a pszichés működésre, amin ha tudunk enyhíteni, akkor több energia jut pl. a boldog pillanatok megélésére, a fejlődésre és az önkiteljesedésre.

A lezáró szakaszban általában tisztázzuk és összegezzük klienseimmel, hogy honnan hogyan hová jutottunk el;  mindez mihez elég; mennyire tekinthető biztosnak és állandónak a változás vagy a megszerzett új tapasztalati tudás. Átbeszéljük azt is, hogy mi várható a későbbiekben. Ekkor klienseim már önállóan is használják a mindennapokban a tanult technikai tudásukat pl. a relaxáció terén. Már van egy kialakult gyakorlatuk, abban, hogy milyen és hogyan működik az ő saját megnyugtató módszerük saját maguk számára. Már tudják, hová nyúljanak, ha egy nehezebb élethelyzettel találják magukat szemben. A saját személyiségműködésükre jóval nagyobb és mondhatni professzionális rálátásuk lesz, amelynek segítségével könnyebben fognak a későbbiekben megküzdeni a felmerülő problémákkal. Mindez nem azt jelenti, hogy nem fognak nehézségekkel szembesülni, azokat átélni a későbbiek során. De ismerni fognak új utakat, amelyek segíthetnek a megoldások megtalálásában vagy amelyek segíthetnek a nehézségek elbírásában.

Ebben a szakaszban a terápiás alkalmak már ritkulnak és végül egy lezáró alkalom során el is köszönünk egymástól. Ezt követően amennyiben később ismét hozzám jelentkeznek be régi klienseim az első alkalommal térítésmentesen szoktam fogadni őket, hogy átbeszéljük, kell-e és amennyiben igen, milyen terápiás ellátásra lenne szükségük.